MINŐSÉGÜGYI PROBLÉMÁK A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYBEN
Keveset hallunk azonban arról, mi is áll a nehézségek hátterében. A média és a közvélemény többnyire a pénzhiányt és a munkaerő motiválatlanságát emeli ki, a gyakorlatban nyilvánvalóan árnyaltabb okok halmazából. A minőségfejlesztés a magyar egészségügyben még mindig többnyire csak formálisan van jelen. A minőségirányítási rendszerek gyakorlati alkalmazása, alkalmazhatósága a tanúsítvány megszerzéséhez viszonyítva másodlagos cél. A következők során a magyar egészségügyi szolgáltatások minőségét veszélyeztető problémákra hívjuk fel a figyelmet.
Munkaerő
A munkaerővel kapcsolatos nehézségek felsorolását a minőségügyi munkaerő hiányával érdemes kezdeni. Az EMKI felmérése szerint a kórházaknak csupán 48%-a rendelkezik főállású minőségirányítási vezetővel. Ezeknek az intézményeknek is csupán 65%-ának esetében vesz részt a minőségirányítási vezető a vezetői értekezleteken. A minőségügyi szakember hiánya, az adott intézmény gyakorlatához rugalmasan alkalmazkodó, könnyedén betartható és ellenőrizhető szabályozások kialakításának lehetőségét akadályozza. Mindezzel összefüggésben van a dolgozók minőségszemléletének megkérdőjelezhetősége.
Jogi környezet
A magyar egészségügyi törvények értelmében az intézmények minőségügyi tanúsítása önkéntesen vállalható. Ennek értelmében a minősítés megszerzése nem lehet méltóképp díjazva, a hiányosságok következmények nélkül maradnak. Az egészségügyi szolgáltatások akkreditációja nélkül a szolgáltatás minőségmutatói nehezen mérhetőek, az esetleges változtatások, folyamatszabályozások sikerében így sosem lehetünk teljes mértékig bizonyosak.
Szakmaiság és minőség
Azok az intézmények, melyek vállalják a tanúsítvány megszerzésével járó nehézségeket gyakran tapasztalják, hogy a tanúsító oldaláról nem biztosított a megfelelő egészségügyi szaktudás, így bármilyen kooperáció, együtt gondolkodás indokolatlanul komplikálttá, terhessé válhat. Ahelyett, hogy azt éreznék, hogy a vállalt nehézségek egy egyszerűbb ügyviteli, munkavégzési rend felé mutatnának, a minősítési procedúra egyre távolabb kerül a valós gyakorlattól.
A Nemzeti Akkreditációs Testület szakma specifikus megfelelőség igazolás kiállításában nem kompetens. A tanúsítás így kizárólag az általános szabványoknak megfelelő követelmények minősítésére terjedhet ki.
Standardok
Az egyik legnagyobb probléma a standardok hiánya. A tanúsítványok értéke - közös mérce híján - széles skálán mozog. Az egészségügyi szolgáltatókat illető indikátorok (mutatók) csupán ajánlottak, használatuk így nem is egységes. A kockázatmenedzsment a sok intézmény számára idegen, de legalábbis ritkán újragondolt téma. Az intézmények belső klinikai auditrendszere szintén sok esetben elmarad. A standardok hiánya a munkaerő képzettségének, a szükséges kompetenciák körülhatárolásának területén is problémákat okoz.
Transzparencia
Nem csak az egyes intézményeken belül szenvedünk hiányt a mércék felállításában. Összességében elmondható, hogy a megfelelőségnek nincsenek nyilvános, mindenki számára elérhető standardjai. Ebből adódóan a hiteles tanúsítványok, auditok nyilvántartása is ködbe vész.
A jogi környezetet, a magyar egészségügyi törvényeket megváltoztatni nem mindenkinek áll módjában. Saját intézményünk hiányosságait azonban kemény munkával ugyan, de felszámolhatjuk. Mindehhez persze tudnunk kell, milyen tipikus problémákat kell elkerülnünk.
